Mit hozott nekünk 2020?
Kérdeztem kollégáimat, akik szúrós tekintetüket szegezték rám a kérdés hallatán. Jó, jó összességében néhány operitiv törzs mém ugrott be nekem is elsőre és, a keserű nevetés, amelyet kínos csend követ.

Azért ugorjunk fejest ebbe az évbe és idézzünk fel néhány szívet melengető helyzetet, amiről tavaly ilyenkor még el sem tudtuk képzelni, hogy létezik, megvalósítható vagy hogy képesek leszünk felülkerekedni rajta.

Összefogás

A legjobb dolog, amit tanultam, hogy képesek vagyunk egyként helytállni a legváratlanabb pillanatokban is. Akár kedvenc éttermünkből rendeltünk, hogy fent maradjon, vagy tapsoltunk az erkélyen, vagy akár maszkot varrtunk az egészségügyi dolgozóknak, csökkentettük a bérleti díjat, kölcsönöztünk és adományoztunk, befogadtunk, és gondoskodtunk idős szomszédainkról, szinte valamennyien hozzájárultunk valamilyen módon a rendkívüli helyzet átvészeléséhez. Csak néhány a megszámlálhatatlan felemelő cselekedetből.

Civil kezdeményezésből országos mozgalom:
A Pihentesd a dokit nevű jótékonysági kezdeményezés továbbra is működik, és a második hullám alatt ugyanúgy várja a felajánlott, üresen álló lakásokat az egészségügyi dolgozóknak. Az Etesd a dokit csapata pedig azóta magasabb szintre szerveződve segíti a rászorulókat. A civil, teljes egészében alulról szerveződő mozgalom szervezője hozzáteszi, amikor március 20-án belevágtak, alig három nap alatt egyből 50 lakást felajánlottak, elsősorban kisebb-nagyobb budapesti Airbnb kezelő cégek, akárcsak lakástulajdonos magánszemélyek.

A Brit Nagykövetség is beszállt

Vállalkozók és munkavállalók, akik maguk is a csőd szélére kerültek, mégis példát mutattak az összefogás erejével.
A Facebookon közzétett bejegyzésében Salai Ferenc tulajdonos a következőket írta tavasszal:
„Kedves barátaink ismerősök! Éttermünket bezártuk, DE!! Mindazok számára, akik nehéz helyzetbe kerültek, és nem tudnának enni, kinyitjuk, hogy ingyen ehessenek. Feleségemmel szeretnénk szolgálni felétek, hogy könnyebbé tegyük ezeket a nehéz napokat. Hisszük, hogy hozzáadhatjuk szeretetünket, Istenünk bátorító szavait. Kérünk, csak akkor gyere, ha valóban szükséged van rá, mert így több, valóban rászoruló juthat ételhez. Ebédosztás naponta, ameddig anyagilag bírjuk, 12-14-ig az Éttermünkben (Gozsdu udvar, Feri’s Kitchen&Bar) Számunkra a megtiszteltetés főzni nektek!”

Salai Ferenc (Feri’s Kitchen&Bar)

Végül, hétköznapi hősök, akik a legváratlanabb helyzetekben segítettek:
Itt van mindjárt Jeczó Gábor története aki Kiskunhalasról Soltvadkert irányába tartott, amikor váratlan dolog történt: “Pirtón van egy benzinkút, szomszédságában egy fatelep. Tankolás után kérdeztem a kutast, hogy mi van nyitva, ahol enni lehet, persze elvitelre. Egy munkásruhában lévő férfi, akiről később kiderült, hogy a kút és a fatelep tulajdonosa, megkérdezte, hogy szeretem-e a zsíros kenyeret. Mondtam neki, persze. Nem értettem, mit akar. Közölte,, hogy kövessem őt a fatelep jól befűtött étkezdéjébe. Mondtam neki, hogy kollégám is van. Hát akkor ő is, felelte. Elmondta, hogy Márton napra, kemencében libát sütöttek egy hatalmas, mély tepsiben, majd a megsült libát kiszedve, beleforgattak májat. Reggeli gyanánt pedig, úgy tepsistől behozta a munkásainak, akik már bent voltak az étkezdében. Mindenki szívélyesen fogadott. Kiraktak friss, ropogós kenyeret, lila-hagymát, savanyúságot. Ekkor már nem tudtam megszólalni. A harmadik nagyon finom, különlegességet majszolva, megkérdezte tőlünk, hogy kóla vagy narancs. Elakadt a lélegzetem, majd töltött. Kiment az étkedéből, mert vevője érkezett, az ajtóból még visszaszólt, hogy addig együnk, ameddig látunk és becsukta maga mögött az ajtót. Kollégámmal egymásra néztünk, nem értettük mi történik velünk. – Közben még írok, beérve egy faluba, egy kendős nénike áll a zebra előtt. Nem látja hogy lassítunk ezért finoman dudálva jelezzük neki, hogy keljen át. Ránk nézett és egy hatalmas puszit dobott nekünk. Úr Isten, milyen nap ez ? – Folytatom. Visszajött a jószívű vendéglátónk, akinek meg a nevét sem tudom. Kérdeztem tőle, hogy mivel tudnánk meghálálni jóindulatát. Közölte, hogy a Jó Isten majd meghálálja és ha arra járunk, szívesen lát minket. Félelmetes és egyben felemelő, mit tud produkálni az élet.”

Ez volt az az év év, amiben talán érdemes most egy picit megállni.
Elgondolkodni azon, hogy mit tudnánk tenni azért, hogy jó, jobb legyen és persze, hogy mit tudnánk tenni egymásért? Ehhez néha elegendő egy pár szelet zsíros kenyér.

További pozitív hírekért kövesd Facebook oldalunkat: